„Együd Árpád 1921. január 30-án született a Börzsöny hegység lábánál fekvő Perőcsény községben. Szülei Együd József és Bukri Erzsébet voltak. Vallására nézve református volt, származása paraszti. Kilenc éves korában édesanyja meghalt, Irma nagynénje nevelte. "Attya" (nagyapja) puritán szigora, édesapja művészetek iránti érzékenysége öröklődött tovább a korán árván maradt fiúban. Balassagyarmaton érettségizett a reálgimnáziumban. (...) 1953-ban visszament szülőfalujába, hogy felgyűjtse és később feldolgozza Perőcsény község monográfiáját. Sajnos e terv, amelyet egész életén át dédelgetett, nem valósult meg korai halála miatt. A gyűjtés a hagyaték részeként a múzeum tulajdonában van.” (Az idézőjelben szereplő szövegrészek dr. Szapu Magda: Együd Árpád születésének 75. évfordulójára címmel írt cikkéből származnak. A teljes cikk ide kattintva érhető el.)

1948-ban kötött házasságot Liebstöckl Olgával, két fiuk született: Zsolt és Csaba.

"Rajongott a költészetért és a sportért, az iskola legjobb szertornásza volt. Az örökmozgó, nyugtalan ifjú a budapesti Magyar Testnevelési Főiskola hallgatójaként 1946-ban szerezte meg a tanári diplomát. A szer- és talajtornán túl itt ismerkedett meg Molnár Istvánnal, aki nagy hatással volt Együdre. Molnár a siófoki népfőiskola, a paraszti tehetséggondozó vezetője volt, aki ráébresztette a néptánc és a népzenekutatás fontosságára. Tőle sajátította el a kutatás módszereit és tanulta meg azt, hogy a néptánc, a népi sportjáték szépen beilleszthetők a testnevelés oktatásába."(Dr. Szapu Magda) Csurgóra került gimnáziumi tanárnak. Eközben 1949-ig a Balatoni Népfőiskolán tanult és bekapcsolódott az ötvenes években az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalomba.

"1946-tól tizennégy éven át Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium tanára volt. (...) A "Mütyür"-nek becézett csupatűz fiatalember új színt hozott a város és a gimnázium kulturális életébe. 1947-ben Csurgón - az országban elsőkén - létrehozta a diák tánccsoportot, koreografált (buzsáki kopogós), megtette első lépéseit a néprajz felé. (Első adatközlője a berzencei Csalfa Mari néni volt.) Táncolt és tanított, színdarabot rendezett. Magnetofont és filmfelvevőt vásárolva járja a megyét."(Dr. Szapu Magda)

Nevéhez fűződik az ország első diákokból álló néptánccsoportjának megalapítása.

1960-1963 között a Népművelési Tanácsadó vezetője volt Kaposváron.

1963-tól 1970-ig Siófokon a Perczel Mór Gimnázium testnevelőtanáraként dolgozott

Együd 1962-től a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tagja volt haláláig. Folklórgyűjtői tevékenysége mellett jelentős volt közművelődési tevékenysége is: gyűjtéseit szerette a gyakorlatban is hasznosítani. Számos műsort, filmfelvételt, koreográfiát rendezett, segítette a hozzá fordulókat, a népművészet iránt érdeklődőket nyersanyaggal látta el, szervezte táncegyüttesek és előadók munkáját, élénk szakmai kapcsolatokat tartott fent az egész országban, ismeretterjesztő és tudományos előadásokat tartott.

Nevéhez fűződik a siófoki, máig működő Balaton Táncegyüttes megalapítása is.

1970-től a siófoki Kálmán Imre Emlékház vezetője, 1973-ban Marcaliban a Munkásmozgalmi Múzeumot vezette,  majd a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságaként, ma Rippl-Rónai Múzeumként ismert kaposvári megyei múzeumban igazgatóhelyettes lesz Takáts Gyula vezetése alatt.

1972-től tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak. 

1975-ben Jelent meg egyik fő műve, a Somogy néprajza I. Somogyi népköltészet, amely két hanglemez mellékletet is tartalmazott.  A kötet megjelenésében Kriza Ildikó és Olsvai Imre is segédkeztek.  (A teljes kötet elérhető digitalizálva ide katintva). A Somogy néprajza II. anyagi kultúrával foglalkozó múzeumi kiadvány, de Együd további kötetet is tervezett, a Somogyi népköltészet II. kéziratban maradt változatának tételei a Rippl-Rónai Múzeum adattárában elérhetőek ide kattintva.  a III. a Bálint Sándornak kéziratban átadott de soha elő nem került "búcsúsok és istóriások" néven emlegetett kötet.

1981-ben megkapta a Munka Érdemrend Arany Fokozatát.

"Együd Árpád nemcsak kutatott és írt, de továbbra is vállalt ismeretterjesztő előadásokat. Különböző közművelődési rendezvényeket szakértett (amatőr művészeti szemlék, D-Dunántúli Népművészeti Hetek, Röpülj Páva, Kaposvári Farsang, stb.). Részt vett a Magyar Rádió műsorkészítésében, vetélkedők anyagát állított össze. Filmfelvételeket készített a legkülönbözőbb témakörökben, a Magyar Televízió felkérésére szakértette a berzencei zászlós lakodalom filmfelvételeit, a TV Híradó pedig rövid portréfilmet készített Együddel. Eközben egyre szorosabb a kapcsolata a szakma jeleseivel: Bálint Sándorral, Scheiber Sándorral, Olsvai Imrével, és még sorolhatnám.     Kiadványai és tanulmányai jelentek meg, somogyi népdalokat publikált, számmisztikával és imádságokkal foglalkozott, regősökről írt és a bolygó zsidóról közölt Scheiber professzornak adatokat.  Belekóstolt az irodalomba is, Csokonai patrónusáról, Sárközy Istvánról jelentetett meg írást. Népi sportjátékokat gyűjtött és publikált, Szántódpuszta környékéről közölt néprajzi anyagot. Vikár és Gönczi nyomdokain haladva felsorakozott a megye nagy folkloristái mellé. Gyűjtött a folklór valamennyi műfajában (népzene, néptánc, néphit és népszokások, jeles napok, szakrális néprajz, legendák, mondák, balladák), foglalkozott a betyárok, a pásztorok, a cselédek és a koldusok életével, kutatta a temetők néprajzát. Bedolgozta magát az egyletek, a rózsafüzér-társaságok, az iskolák, kántorok, apácák, szent emberek, "búcsúsok és istóriások" témakörébe, kutatott katolikusok, reformátusok és zsidók, német, horvát és cigány anyanyelvűek között. Néprajzi gyűjtéseit jobbára Somogyban rögzítette, de megfordult más megyékben is a határon innen és túl."(Dr. Szapu Magda)

1983. 08. 17-én tragikus hirtelenséggel, a harmadik szívinfarktusa következtében hunyt el.

1983-ban Siófokon Andrássy Kurta János által készített emléktáblát avattak tiszteletére. Kaposváron az ő nevét viseli az Együd Árpád Kulturális Központ - Agóra is.

Együd hagyatéka halála után a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba és a Zenetudományi Intézetbe került. A múzeumban Dr. Szapu Magda, az akkori néprajzos muzeológus Molnár Éva népzenész segítségével rendezte a hagyatékot és publikációkat írt belőle. A hangzóanyagok egy részét online is elérhetővé tették. A hiányzó digitalizált hanganyagok jelenleg nem találhatóak meg a múzeum gyűjteményében. Az anyag hivatalos leltárba vétele azonban 2021-ben kezdődött meg, a Somogy Megyei Néptáncszövetség támogatásának köszönhetően. Ekkor került sor az Együd által készített, korábban digitalizált némafilmek vágására, az adattári anyagok válogatására és szkennelésére és az így rendezett tételek szakleltárba vételére, adatbázisba való feltöltésére. Ebben a munkában Dr. Ilyefalvi Emese (ELTE-BTK Folklore Tanszék, egyetemi tanársegéd), Hauptman Gyöngyi (Nagyatádi Múzeum, történész, néprajzos muzeológus) és Pisztora Zsófia (Rippl-Rónai Múzeum, néprajzos muzeológus) vettek részt. Együd filmjei és folklórgyűjtéseinek dokumentumai ma már elérhetőek online a múzeum adatbázisaiban, ahonnan ingyenesen letölthetőek és a forrás megjelölésével szabadon felhasználhatóak.

A filmtár ide kattintva érhető el.

Az adattár ide kattintva érhető el.

A hangzóanyagok egy része a Szapu Magda által vezetett projekt keretében erre a weboldalra kerültek fel.