Sánta Vendelné Csalfa Mari néni
„Olyat is írtam, amit nem is tetszett kérdezni…”
Együd Árpád egyik legkedvesebb és egyben legelső adatközlője, a múzeum munkatársainak segítője, akitől számos szellemi és tárgyi anyag került begyűjtésre. 1974-óta a Népművészet Mestere ének és tánc kategóriában. Aktívan részt vett folklóregyüttesek munkájában, szervezte saját közösségét. Gazdag repertoárja, elhivatottsága, humora, életkedve és energiája méltán tették Somogy egyik leghíresebb adatközlőjévé. Az ő segítségével készült el a berzencei zászlós lakodalom filmfelvétele, melynek forgatókönyvét Együd és Lengyelfi Miklós rendező írták. Arany- és gyémántlakodalma fontos társadalmi esemény volt falujában, ahová Együdöt is meghívta.
Sánta Vendelék gyémántlakodalmán a berzencei zenekar játszik és Sánta Vendelné meg az asszonyok énekelnek (horvát dalokat is):
– Hány féle lakodalom volt itt Berzencén?
– Két féle. Koszoruslányok, vőfények, meg asztán ‘ászlótartós lakodalom.
– Mi a kettő között a különbség?
– Valahogyan a ‘ászlótartós szebb volt. Csak annyi, hogy az sokba került.
„…belehujantottam…”
Drága Igazgató úr!
„Most is felvetek a tévére és még se voltam rajt pedig ugy meg jártam magam is meg párosan is egy emberrel a kanásztáncot aszt hitem hogy 40 éves vagyok de ugy gondolom hogy belehujantotam és talán nem szabad let volna de nagyon jó kedvem volt tehát nem tudom hogy miért hagytak ki…”
Éljen az „ifjú” pár!
Együd Árpád a következőket írta az 50. házassági évfordulóját ünneplő pár jeles napjáról:
„ A kerítésekre támaszkodók sokaságának bámész tekintete kísérte a 76 éves házaspárt és körülöttük ődelgő ‘idegeneket’… Az ünnepi díszű házasság terembe nem fértek be a vendégek, hiszen ott voltak a TSZ, a párt, a Népfront Vöröskereszt, a KISZ, Úttörők képviselői is.”
10 évvel később, 1981-ben gyémántlakodalmukon így köszöntöte
a vőfély a vendégeket:
„Ők már egybeforrtak, s mindketen egymásé,
Ippeg szért mert az Isten így rendelé,
Örvendjünk mi tehát ritka szerencsének,
Mivel már vége van a szent ünnepélynek.”
„Örökre elvált tőlünk a természet rendje szerint, de mindnyájunk számára itt marad köztünk nemcsak szívünkben, hanem felbecsülhetetlen szellemi hagyatékával, mely megyénk és az ország kiemelkedő értékei közé tartozik: akár táncairól, dalairól, balladáiról, meséiről, világi és szakrális kincseiről legyen szó. (…)
Mi, akik számtalan folklorisztikai értéket gyűjtöttünk tőle, az élet kultúrösvényén hintjük tovább, amit ránk hagyott; így búcsúzunk mindnyájunk szeretett Mari nénijétől.” – írta Együd a mellékelt táviratot kézhezvéve.
