Vargyas Lajos
Vargyas Lajos (Budapest, Óbuda, 1914. február 1. – Budapest, 2007. október 11.) Néprajztudós, folklorista, népzenekutató, a Bartók és Kodály után következő nemzedék kiemelkedő tagja.
Egyetemi tanulmányait 1932–1936 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta magyar-német-történelem szakon; emellett Kodálytól zenefolklorisztikai és Solymossy Sándortól szövegfolklorisztikai előadásokat hallgatott. 1937–1938 között a Zeneakadémián egyházzenét tanult.
Pályája elején (1939–1941) egyetemi gyakornok, majd tanársegéd (1941–1942) a PPTE Néprajzi Tanszékén; 1942–1952 között a Budapesti Egyetemi Könyvtár munkatársa. 1952–1954-ig egyetemi docens az ELTE Néprajzi Tanszékén. 1952–1961 a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának vezetője (1952-1954 között másodállásban). 1961-ben átkerül a Kodály vezette MTA Népzenekutató Csoportba, ahol 1961–1969 között tudományos főmunkatárs, majd 1970–1973 között igazgató. A Népzenekutató Csoport és a Zenetudományi Intézet összeolvasztása után – a felajánlott igazgatóhelyettességet tiltakozásképp elutasítva – 1974–1982 között tudományos tanácsadó a Zenetudományi Intézetben; 1982-ben nyugdíjba vonul.
Fiatalkori társadalomkritikai hangvételű írásai a Fiatalok Országútján, a Társadalomtudomány, a Magyar Csillag, az Új Hang, a Válasz c. folyóiratokban láttak napvilágot; a Táj-és Népkutató Intézet munkatársi gárdájának, a falukutató mozgalomnak illetve a Válasz körnek a tagja.
Sokoldalú életművének első klasszikus műve Áj falu zenei élete (1941; új, kétnyelvű és teljes kiadása 2000, szerk. Bereczky János) c. doktori disszertációja, egy felvidéki magyar falu zenei monográfiája, amely elsőként szakít az értékközpontú népzenekutatás hagyományával és egy egész falu zenei életét és teljes dallamkincsét teszi zeneszociológiai vizsgálódás tárgyává.
Az irodalomtudósok körében széleskörű visszhangot, máig tartó vitát váltottak ki a magyaros verselésről közzétett nézetei ((A magyar vers ritmusa, 1952, Magyar vers – magyar nyelv, 1966). Véleménye szerint a versritmus létrehozásában a hangsúlynak nincs (vagy kisebb szerepe van) az általában véltnél; döntő tényező a szótagszám és a vele összefüggő időtartam, azaz a különböző szótagszámú ütemek (szólamok) kiegyenlítődése.
Nevét mégis közismertté a “Kodály-Vargyas”-ként emlegetett tankönyv tette. Kodály A magyar népzene (1937) című, eredetileg példatár nélküli összefoglalásához a 3. kiadás számára (1952) – Kodály felkérésére – Vargyas közel félezer dallamot tartalmazó példatárat és mutatót állított össze. A kötet azóta 15 kiadást ért meg és máig a népzenetanítás alapműve.
Szövegfolkloristaként elsősorban népballada kutatásaival szerzett világhírt magának. Több fontos előzmény után (Röpülj páva, röpülj [Csanádi Imrével közösen] 1954; Researches into the Mediaeval History of Folk Ballad, 1967) harminc évnyi kutatásának eredményeit – amelynek lényege, hogy a ballada középkori eredetű, népi műfaj, amit a magyarság a francia-vallon területekről közvetlen érintkezés révén vett át – A magyar népballada és Európa (1976) című kétkötetes, angolul is megjelent munkájában foglalta össze. A teljes magyar és nemzetközi balladaanyag áttekintésén alapuló mű mára megkerülhetetlen klasszikusnak számít idehaza és külföldön egyaránt.
Népzenekutatási eredményeit A magyarság népzenéje (1981) [angolul: 2005] című – 281 szövegközti illetve 394 példatárba rendezett dallamot tartalmazó – monumentális művében összegezte. Ez Bartók A magyar népdala (1924) és Kodály A magyar népzenéje (1937) mellett a harmadik nagy összefoglalás a magyar népzenéről. A kötet második kiadásához (2002, szerk.Paksa Katalin) tíz CD-nyi hangzó melléklet is megjelent.
Munkássága utolsó szakaszában két kötetben rendezte sajtó alá Kodály hátrahagyott írásait (Közélet, vallomások, zeneélet [1989)] Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers [1993]; több nagy összefoglaló mű szerkesztője és szerzője (Magyar Népzene Tára. VIII/A-B, s.a.r. V.L., 1992; Magyar Néprajz. V. kötet: Népköltészet. Főszerk. V.L., 1988.) és önéletrajzi könyvet tett közzé (Kerítésen kívül, 1993). Sok egyéb kitüntetése és díja mellett Erkel- (1980), Széchenyi- (1991), Eötvös József-koszorú- (1993),Magyar Örökség- (1999) és Prima-díjas (2004); Áj falu díszpolgára (2006).
Forrás: Vargyas Gábor 2014. Vargyas Lajos. Nemzeti évfordulóink, 100.p.
Kedves Árpád!
