Bálint Sándor
Bálint Sándor (Szeged, 1904. augusztus 1. – Budapest, 1980. május 10.) magyar néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, rövid ideig nemzetgyűlési képviselő. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.
Forrás: wikipedia.org
Együd Árpád Bálint Sándorra mestereként tekintett. Számos gyűjtését megosztotta vele, az ő segítségével állította össze a Búcsúsok és istóriások címmel kiadni kívánt, ám kéziratban maradt könyvét. Leveleik a szakmai kapcsolaton túl barátságukról, egymás iránti mély tiszteletükről is tanúskodnak.
„Drága Sándor Bátyám! Igen nagy örömet okoztál könyveid megküldésével; nem is tudom, hogyan háláljam meg szívességedet, s így egyelőre csak szívem tiszta melegével gondolok Rád, arra a manapság ritkaság számba menő humanitásra, ami csak a magadfajtáknak tulajdona. Ez nem dicséret akar lenni, csak a hála hangja, – ha ez egyáltalán jelent számodra valamit.”
„(...) inkább kérem hozzá további útmutatásaidat, magányomban szerető szívedre szoruló atyai, baráti segítségedet.”
„Ha élek, számíthatsz rám még
a lektorálás előtt...”
„Kedves Árpád! (…) Most kaptam meg újabb, nagyértékű anyaggyűjtéseidet a regölés somogyi világából. Ebből is látszik, hogy mi mindent tehetne még mindig a szakkutatásunk ha Hozzád hasonló, igazán önfeláldozó apostola állana minél több a munkába. (…) Az a tisztes gyűjtői teljesítmény, amit Neked köszönhetünk, odaírja nevedet Vikár Béla, Gönczi Ferenc mellé. (…)
A Búcsúsok és istóriások nyomában nehéz szerkesztői feladat elé állíthat, nekem is fő effélén a fejem. Egyelőre a kéziratot állítsd össze, minél több anyagot blefoglalva. Utána következhet a revízió, illetőleg formábaöntés.
Ha élek, számíthatsz rám még a lektorálás előtt. Sándor bátyád”
