Hogyan és mivel gyűjtött Együd?
Mert a technika bizony meghatározó volt…
Az Együd Árpád által használt Pentaka 8B kamera és annak hangja
Somogyban Együd munkássága Vikár Béla és Gönczi Ferenc gyűjtői teljesítményével vette fel a versenyt. Együd lelkesedését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megszerezte és megtanulta a korabeli elérhető technológia eszközeit és a lehető legteljesebb módon próbálta az anyagokat rögzíteni. Értsük ez alatt a látványt és a hangot.
Hagyatékában fonográfhengerek is vannak, ezek azonban nem az ő felvételei. Vikár Béla még ilyenekre gyűjtött, de a nyers henger mellett lehetett kapni hangfelvételeket tartalmazó, otthoni fonográfba helyezhető darabokat is.
Ahogy Sebő Ferenc Vikárról szóló cikkében rávilágít, a technika mindig is lehetőséget adott és egyben be is határolta a gyűjtés módját. Mindemellett szoros kapcsolatban áll a kutatói elvárásokkal, módszerekkel. Együd korában a néprajzi gyűjtés során már elvárás volt, hogy a szóbeli hagyományokat a „teljesség igényével” rögzítsék. Fontossá vált az egyéni előadásmód, a stílus és a különböző szövegváltozatok megörökítése is. A magnó, mivel “az elhangzó egyéni előadást rögzíti a maga egyediségében” a hiteles szövegrögzítéshez szükséges technika volt, akárcsak korábban a fonográf.
Fonográfhengerek Együd hagyatékából
A hangrögzítés során Együd már szalagos magnót és mikrofont használt. A technika fejlődésével a hangszalagok egyre kisebbek lettek, végül kazetta formájában voltak cserélhetőek. A szalagos magnó súlya körülbelül 4 kiló volt. Kemény bőrtokban, nyakba, vállra akasztva lehetett cipelni, a mikrofonnal, pótszalagokkal és a filmfelvevő kamerával együtt…
A kamerával némafilmeket tudott készített Együd, az általa használt típus még nem tudott hangot rögzíteni. Úgynevezett dupla 8-as, hasított filmes technológiával dolgozott. Ez azt jelentette, hogy a kamerába egy 16 mm széles filmet fűzött be, melyre 8 mm-es képkockákat vett fel. Amikor véget ért a filmszalag megfordította és a fennmaradó 8 mm-re tudott ismét filmezni. Előhívás után a 16 mm-es tekercset kettéhasították, így lett 8mm-es lejátszható filmszalag belőle. Ez a technológia számított akkoriban a legköltséghatékonyabbnak, már csak azért is, mert a laborálás, filmelőhívás költségét csak egyszer kellett megfizetni.
Az archívumban található Együd által készített felvételek tehát némafilmek. Halála után ezeket és hangszalagjait is digitalizálták.
A hangfelvételek digitalizálásában a Zenetudományi Intézet vett részt. Dr. Szapu Magda, a hagyatékot feldolgozó muzeológus segítségével külön weboldalt készítettek 2008-ban a digitalizált hanganyagoknak. A weboldalra azonban eddig ismeretlen okokból nem került fel az összes felvétel. A hagyaték gondozója a Rippl-Rónai Múzeum, melynek gyűjteményében csupán azok a hangfile-ok találhatóak meg, melyek a fent említett weboldalon kereshetőek. A többi sorsáról jelen pillanatban nincs több információnk. Együd egyébként már 1972-ben egy Manga Jánosnak írt levélben felajánlotta együttműködését a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának egy közös hangarchívum létrehozásához. Somogyi népköltészet I. című könyvéhez Olsvai Imre segítségével két hanglemezmellékletet is kiadott.
A hangszalagok rendezését és lejegyzését dr. Szapu Magda munkatársaként Molnár Éva népzenész végezte. Az Együd-hagyaték adattári archívumában közzé tettük az összes fellelhető lejegyzést is.
Az Együd által használt mikrofon és magnetofon
Kedves János Bátyám!
Együd Árpád 1972. 04. 29-én Manga Jánosnak írt leveléből...
„A további hasznos együttműködés részemről való biztosítását az alábbiakban látom:
A Rippl-Rónai Múzeumnak most teremtem meg a Magnó-archivumát, amiből a következőket nyerhetjük. Folyamatosan leirom 30 egynéhány szalagom teljes anyagát, amiből – az elkészülés sorrendjében – egy példányt megküldök majd a Csoportnak is. (…)
Baráti szeretettel: Árpád”
Az 1970-es években Japánban gyártott Universal filmvágó és ragasztóprés, melyet Magyarországon az OFOTÉRT (Optikai Finommechanikai és Fotócikkeket Értékesítő Vállalat) forgalmazott Szuper 8-as, normál 8-as és 16 mm-es filmekhez volt használható.
„Az UHER Report 4000 magnetofon-sorozata az egyik első, valóban hordozható, teljesen tranzisztoros felvevő- és lejátszó készülék család, amely sok évtizeden át uralta a profi műsorkészítés és közvetítés piacát. Nagyon népszerű volt az újságírók és a „száguldó riporterek” körében, akik az interjúk során egy speciális, bőrtáska segítségével vállukon tudták hordozni. A német és az európai rádió-stúdiók és televíziós-társaságok technikai arzenáljában nagy számban jelen volt, annak ellenére , hogy filmgyártáshoz a Nagra vagy a Stellavox gyártmányú felvevőket alkalmazták. Az UHER Report felvevő-készüléknek, különböző felhasználási célokra, számos változata létezik, a bűnüldöző szervek és kém-szervezetek is előszeretettel használták. A készüléket bűnügyi nyomozás során is használták, például telefonvonalak lehallgatására és kihallgatások hanganyagának elkészítésére vagy fontos beszélgetések titkos rögzítésére. A készülékek népszerűségéhez hozzájárult, hogy a kisebb sebességek hosszú felvételi időt biztosítottak, bár csak beszéd rögzítéséhez voltak alkalmasak.” (forrás: hangzasvilag.hu)
Ez a Csehszlovák gyártmányú Meopta Meonet Compact N típusú filmeditáló gép szintén Együd Árpád felszereléséhez tartozott. 8mm-es filmtekercseket lehetett ezzel a szerkezettel megtekinteni és egy beépített lyukasztó segítségével jelölni a kívánt vágási pontokat. A vágást a fentebb látható vágógéppel tudta kivitelezni. A masina nevében a „compact” szó arra utal, hogy könnyen összecsomagolható, hordozható. A két oldalt látható orsócsévélő kar behajtható, a ferdén álló képernyő a fedelével együtt visszacsukható.
