Bari Károly
Bari Károly (Bükkaranyos, 1952. október 1. –) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, folklórkutató, grafikus.1952-ben egy Borsod megyei kis hegyi faluban, Bükkaranyoson született hétgyermekes cigánycsaládban, ötödikként. Az általános iskola elvégzése után Miskolcon járt gimnáziumba, az érettségi után pedig a Színművészeti Főiskolán és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán folytatott tanulmányokat. Még gimnazista volt, amikor első, viharos sikert kiváltó verseskönyve megjelent, egymás után két kiadásban. Azóta több kötetet publikált. Politikai tartalmú verseiért az 1970-es évek közepén meghurcolták és az egyik legszigorúbb magyarországi börtönbe, a szegedi Csillagba zárták. Kiszabadulása után évekig a társadalom perifériájára szorult. Verseket ír, fest, folklórkutatással foglalkozik, s műfordításokat készít a kortárs külföldi költészetből, valamint a cigány lírai és epikus néphagyományból. Különböző külföldi folyóiratokban és antológiákban versei idegen nyelveken is rendszeresen napvilágot látnak. 2019. január 22-én tartotta székfoglaló előadását a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián.
Forrás: https://hu.wikipedia.org
Együd Árpád gyűjtötte a cigányok folklórkincseit is. Némafilmes felvételei között szerepelnek teknővájó cigányok munka közben és a Zenetudományi Intézet munkatársaival közösen a kaposszentjakabi romák körében is filmeztek táncokat. A Somogyi népköltészet 2. címmel tervezett, kéziratban maradt és publikálatlan kötetében Együd külön fejezetet szentelt a cigányok által magyarul énekelt daloknak és balladáknak. Kapcsolatban állt Daróczi Ágnessel és Bari Károllyal is, aki hol folklóranyagokat kért tőle, hol fordításokat készített számára.
„Nagyon meglepődtem, amikor olvastam, hogy foglalkoztál cigányokkal. Éppen ilyen embert keresek régóta…”
Kedves Karcsi fiam!
„Én attól tartok, hogy nehéz/szép szövegeidet nem tudják művészien visszaadni sem németül, sem más nyelven, ill. az eredeti szöveg értékét veszti, éppen ugy, mintha egy Arany-balladát, népballadát, vagy akár Nagy Lászlót tennének át idegen nyelvre. No, de ez az ő dolguk! … Mostanság mit mivelsz, tanulsz, dolgozol? … Hagyd a fenébe az »összerugásokat«! / erről majd beszélgetünk személyesen! (…) Leveled várva barátsággal köszönt: Árpi bácsi”
